Repüljünk vissza egy kicsit az időben, a korabeli Magyarországra. Az 1800-as évek nemek közti szereposztása tulajdonképpen nem kedvezett az asszonyoknak. Pici gyermekkoruktól a háztartás vezetésére, a gyermekek gondozására, a családfő tiszteletére épült a lányok nevelése, alapfokú tanulmányaik mellett főzni, varrni, zenélni tanultak. Kossuth Zsuzsanna szülei kései gyermeke volt, így példaként egész életében ott állt előtte jóval idősebb bátyja, az iskolázott, ügyvédként működő, politikában jártas Lajos. Ezért Zsuzsanna bújta a könyveket, írt, művelődött, sőt, sokszor hallgatta a felnőttek beszélgetéseit. Már kislányként beállt bátyja mellé, segítve a kolerajárvánnyal kapcsolatos intézkedésekben. Belenőtt a politikába, és bátyja idővel nem csak segítőjeként, de támogatójaként is tekintett rá.
Hazánkban 1848-ban kitört a forradalom, ami az eleinte békés tüntetésekből rövidesen heves harcokká változott. Egyértelművé vált, hogy bármelyik harcoló fél katonája sérül meg a csatában, a gyógyulás nagyon keveseknek adatik meg. A legtöbben elhunytak szervezett ápolás, élelmezés, gyógyszer és kötszerellátás, kórházak hiányában. Sürgetővé vált a honvédségi betegellátás reformja. Kossuth Zsuzsannát 1849 áprilisában nevezték ki a tábori kórházak főápolónőjévé. Törékeny fiatalasszony létére körbejárta a sebesültek ellátására szolgáló helyszíneket, felmérte a körülményeket, megküzdött azzal a sztereotip viselkedéssel, miszerint egy nő nem adhat parancsokat, majd gyakorlatilag három hónap leforgása alatt hetven tábori kórházat létesített. Nem csak a helyszíneket szervezte meg, hanem a betegellátást is, önkénteseket toborzott ápolási feladatokra, és adományokból biztosította a betegek és az ápolók ellátását, munkája eredményeként jelentősen csökkent a halálozási arány.
Kossuth Zsuzsanna egy hős volt. Nem csak az 1800-as évek Magyarországának példamutató asszonya, de betegek, sérültek ezreinek megmentője is. Szavai, amelyeket elvárásként megfogalmazott a harcok során ápolási, segítő feladatokra jelentkezők felé örökérvényűek:
“A vállalkozásra megkívánt tulajdonotok: Az élelmezés körül: ügyes főzési képesség, józan csendes magaviselet. A tisztaság körüli felügyelésnél: írástudás, számvitel. Mindkettőnél úgy, mint a szorosabb értelemben vett ápolásnál: rend, pontosság, józan és szelíd erkölcsi viselet, önfeláldozási hűség és gyöngédség azok iránt, akik ép ifjúságukat és életüket áldozzák fel a haza szabadságáért.”
Ma sincs ez másképp. Mindenkiben ott lapul a segítő szándék, de nem mindenkiből lesz ápoló. Aki viszont vállalja ezt a kihívásokkal is járó feladatot, az hivatást választ magának. Hivatást, amihez a szív, a szorgalom és a tudás egyformán fontos.
Ez vállaltuk.
Hiszen mi Kossuth Zsuzsanna követői vagyunk.
