Immár 15 éve, hogy november 12-ét, a Szociális Munka Napját munkaszüneti nappal ünneplik az ágazat dolgozói. Ünnepeljük őket mi is, hiszen az egészségügy, az ápolás, a szociális munka szorosan összefonódik a hétköznapi feladatok során, az esetek nagy részében egymásra is épül.
A segítő foglalkozást gyakorló kollégáink jók ismerik a láthatatlanság érzését, a közösségünkhöz tartozó szociális dolgozók talán még ettől is közelebbről ismerik ezt a folyamatot. Ők azok, akik a gond idején kerülnek előtérbe, az idősellátásban, a család- és gyermekvédelem területén, és minden olyan szakterületen, ahova az emberek csak akkor jutnak el, amikor segítségre szorulnak.
A szociális munka is egyfajta szolgálat, és a kihívásokra empatikus, gondoskodó választ csak a hivatástudattal élők tudnak adni. A társadalom is ismeri ezeket a kihívásokat, csak megismerni nem akarja őket. Kényelmesebb nem venni tudomást arról, hogy vannak bajba került honfitársaink, hogy vannak támogatásra, ellátásra szorulók, mentálisan sérültek, különféle betegségtől szenvedők, idősek, akiknek sokszor a hátteret, a túlélést, az életet és számos esetben a családot biztosítják a szociális szakemberek.
Minden velük kapcsolatba kerülő ember egy sors, egy élet, egy történet. A szociális dolgozók munkája összefonódik velük, így ez az ő életük, sorsuk és történetük is.
Tiszteletet, megbecsülést érdemel ez a munka! Köszönjük, hogy vagytok!
